|
 |
|
|
...
2006. november 2., csütörtök
Én, Aki Vagyok, és Aki a Lényed és a Teljességed Vagyok, köszönöm, hogy szólhatom Léted által e Szókat, és köszönöm ki-, és megtartásodat.
Ebben a Létben, amiben Éltek, van még egy NAGYON FONTOS Szabály, és ez a Lét és a Szabad Akarat Szentsége. Törvény és Szabály, vagyis semmilyen körülmények között felül nem írható, át ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Nézlek téged,s te rám nézel,
elveszek szemedben, megigézel.
Elvesztem fejem mosolyod láttán,
egy hang ezt súgja: ez az mire vágytál.
Látom tested minden gyönyörét...
vállad, nyakad...érzem könyörét
a vágynak,
mely súgja: többet ne várjak.
Nem bírom tovább! Kezem hozzád ér,
ujjbegyeimben lüktet minden csepp vér...
Ö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szivemnél,
s szerelek is, keservesen,
talán belépnél, it teremnél,
én kedvesem. "
(Armand Sully-Prudhomme
ford. Kosztolányi Dezső)
Sorsunk
Van az életben egy-egy pillanat,.
Erősnek hisszük szerfelett magunkat..
Lelkünk repül, száll, magával ragad,.
Bús aggodalmak mindhiába húznak..
Csalóka álmok léghajóján.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Ami fél, azt el ne fogadd,
Egészet akarj és egészet adj!"
(Ady)
"Úgy élj a jelenben, hogy
megbánás nélkül
gondolhass a múltra."
(Ady)
"Mi mindig,
mindenről elkésünk.
Késő az álmunk,
a sikerünk
szívünk, nyugalmunk, ölelés... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Bár zord a harc,
megéri a világ
Ha az ember
az marad, ami volt;
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."
(Ady)
"Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen."
( Ady)
"Nemes önbizalom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jókai Anna:Az önző gyász
Semmivel össze nem hasonlítható mély fájdalom, s bizonyos értelemben hitünk próbája is a szeretett lény halála. Akad, aki kétségbeesésében Istent kárhoztatja: miért, miért vetted el, éppen Őt, éppen most, éppen tőlem?! Van, aki értelmiségi körökben ez a divatos a halált egyenesen botránynak tartja, öklét rázza a világra: hogyan, hát mindenkin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Veled
Hajadba ősz szálak vegyülnek már,
Gondok, bajok hírnöke ként jár már.
Kéz a kézben állunk az életben,
Így gyötrődünk az emberi létben.
De hátunk mögött tombol még a nyár,
Tudom, majd az ősz után, a tél vár,
De, Te csak emlékezz a tavaszra,
És kacagjál csak a gondra, bajra.
Nevessünk együtt, és majd meglátod,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mégis elakad a szavam,ha Rád gondolok. Mióta elmentél,minden más mint eddig.Az utolsó pillantások és érintések a búcsúzás ott a parkolóban annyira közel egymáshoz,mint még soha ebben az életben,már nem vagyok itt,elvittél Magaddal tudod? Érzed?
Különleges egy nap volt, újra beigazolódott,hogy bármi történhet velünk, óráról-órára és percről-percre egyre közelebb kerülünk egymá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
"Aki csodákban él, mindent elér.
Realista. Nem lohol árnyakért.
Odatart, ahol örök a Fény..."
/Szepes Mária/
"Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, és betöltse, amire született. Szépen, jól, amennyire telik tőle. És a szabály örök: aki kapni akar, annak előbb a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jókai Anna:Az önző gyász
Semmivel össze nem hasonlítható mély fájdalom, s bizonyos értelemben hitünk próbája is a szeretett lény halála. Akad, aki kétségbeesésében Istent kárhoztatja: miért, miért vetted el, éppen Őt, éppen most, éppen tőlem?! Van, aki értelmiségi körökben ez a divatos a halált egyenesen botránynak tartja, öklét rázza a világra: hogyan, hát mindenkin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Emmanuelle Arsan
Emmanuelle
Európa Könyvkiadó - MOKÉP
Budapest, 1989
©Editions Robert Laffont, S. A., Paris, 1988
Fordította Váradyné Sz. Hermina
Hungarian translation © Váradyné Sz. Hermina, 1989
Európa Könyvkiadó, Budapest
Felelős kiadó az Európa Könyvkiadó és a MOKÉP igazgatója
Szedt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egymással marakodó erők széthordják ezt a szövetséget. Arra gondoltam, hátha nekem sikerül együtt tartani a jeles személyekből álló társaságot, hátha sikerül a gyakorlatban is az, amit elméletben képviseltem: összetartani a világot. Amennyire lehet, békíteni, csitítani az ellentéteket, megalkuvások nélkül.
- Igazi, hagyományos női szerep volna ez a világban.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... "Nézlek téged, s te rám nézel,
elveszek szemedben, megigézel.
Elvesztem fejem mosolyod láttán,
egy hang ezt súgja: ez az mire vágytál.
Látom tested minden gyönyörét...
vállad, nyakad...érzem könyörét
ennek a forró vágynak,
mely súgja: többet ne várjak.
Nem bírom tovább! Kezem hozzád ér,
ujjbegyeimben lüktet minden csepp v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeretnék mondani Neked, és mégis elakad a szavam, ha Rád gondolok. Mióta elmentél, minden más mint eddig. Az utolsó pillantások és érintések, annyira közel egymáshoz, mint még soha ebben az életben, már nem vagyok itt, elvittél Magaddal tudod? Érzed?
Különleges egy nap volt, újra beigazolódott, hogy bármi történehet velünk, óráról-órára és percről-percre e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... cselekmény (és)vagy a magasfokú esztétikai élmény okán ‘letehetetlenek'; - s vannak olyanok, amitől a hátunk borsódzik, a gyomrunk felkavarog, az elménk vaksötét, dermesztő rémületben kóvályog; s menekülő, elbitangolni igyekvő lelkünk, mint az epilepsziás kölyökkutya: mindennek nekiszédül, ami csak eléje kerül. Elolvassuk; hogy mihamarább vége legyen...
Erről a k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Versek,rímek maradtak utánad,
lombja lehullt a csoda tévő fának
Hangok,léptek zuhantak a mélybe,
ezer arcú múltnak sötét örvényébe
Még nem értem....csak vágyom utánad,
Lomhán mozdul kezem,de nem talállak
Vakon,tétován kutatlak a feledés sötétjében,
szelíd kérlelésem visszhangzik a tér-telen létben
Gyenge ölelésed édes ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Versek,rímek maradtak utánad,
lombja lehullt a csoda tévő fának
Hangok,léptek zuhantak a mélybe,
ezer arcú múltnak sötét örvényébe
Még nem értem....csak vágyom utánad,
Lomhán mozdul kezem,de nem talállak
Vakon,tétován kutatlak a feledés sötétjében,
szelíd kérlelésem visszhangzik a tér-telen létben
Gyenge ölelé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Volt ----- Lesz,
ennyi és nem több.
Ha megállunk egy pillanatra
számot vetni,
vissza és előre nézni,
nincs jelen,
két idő van:
Volt --- Lesz
ennyi és nem több.
A múlt szürke árnyait
az emlék homályából idézni
vajon ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Holdbéli lélekvárkastély
Testem s lelkem ünneplőbe öltöztettetem, bokám körül bordó bársony ring.
Fejemen selymet összetartó fátyoltű. A ruhában mélyen-mélyen beleszőtt,
rég nem hallott szavak álmodnak.
Ódon várkastély kopott kőlépcsőjén lépkedek, az ajtó felé.
Kesztyűbe bújtatott kezem, poros korláton lassan csúszik felfelé.
Csak a Hold te... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... engedj!
A sors már hozzád rendelt.
De könnyeket is hintett szememre,
hisz oly megkésve érkezett el."
"Gondoltam
Gondolatban messze járok,
Képzeletben Rád találok,
De mikor kinyitom a szemem,
Te már nem vagy sehol sem
Van viszont egy halvány remény,
Hogy egyszer együtt leszünk,
Te & én."
"Kőbe vést... |
|
|
|
|
|
